Zenés képzés

A zene gyógyító hatásának kihasználása számtalan módon lehetséges a bohócdoktorok munkájában. A bohócdoktorok zenével kísért közlekedése a kórházi folyósókon, a kórtermek között is lehetőséget nyújt a figyelem felkeltésére, a nővérek, orvosok vagy éppen elhaladó látogatók hangulatának javítására. A kórterembe belépéskor a zenei bevonulás hatásos, figyelemfelhívó, és az első perctől fogva biztosítja a nem civil jelnlétet. A zene olyan korosztályokkal is lehetőséget ad a kapcsolatteremtésre, akik másképpen még nem bevonhatók az akciókba. Sokszor a muzsika lehet szinte az egyetlen kommunikációs eszköz testi- vagy értelmi fogyatékos illetve kómában fekvő betegekkel. A közös zenélés olyan összetartó erővé válhat az egy kórteremben lévő gyerekek között, amely a bohócdoktorok távozása után is megmarad. A dalok, ritmusok ismétlése, gyakorlása elfoglaltságot nyút számukra azokon a napokon, amikor nincsenek bohóc-vizitek.

A zene a bohócképzés szinte minden fázisában megjelenhet. Fejlesztheti a koncentrációs készséget, az együttműködést, az egymásra figyelést, az improvizációs készséget. A csoportos énekes vagy hangszeres improvizációk segítenek a színészeknek megérezni a közös alkotás szabályait és persze örömeit. A zene fizikai megjelenése meg határozhatja a bohóckaraktert. A bohóc, aki karmestert, hegedűst, énekest utánoz, számtalan szituáció kiindulópontja lehet. Érdemes alaposan, lépésről lépésre megvizsgálni azt az utat, amíg eljutunk a zenélésig. A hangszerek megfogása, hangolása, más célú használata sok híres bohóctréfának lett az alapja (Alfonzó Quartett-je, Latabár Hegedű duett-je…)

A zenei képzésnek nem szabad csupán a hangszeres játék tanulására korlátozódnia. Természetesen ennek szerepe sem elhanyagolható. Érdemes kihasználni azokat a hangszereket, amik méretüknél fogva alkalmasak a kórházi használatra (ukulele, szájharmónika, furulya…), de nagy hatása lehet néhány nem szokványos hangszernek is (koncsertina, líra, doromb…). Jól használhatók az ún. effekt-hangszerek (kazu, maracas, santafe…), de sok lehetőséget rejtenek a mindennapos használati tárgyak is. Használható zenélésre egy gyufásdoboz, nejlonzacskó, műanyag cső (pl. partvisnyél), golyóstoll csattogtatása vagy bot végighúzása az ágy rácsain. Érdemes megvizsgálni, hogyan használhatók kevésbé rendeltetésszerűen az adott hangaszerek. Egy ukulelén a pengetésen kívül lehet dobolni, de a fáját kapirgálva is érdekes (bár kétségtelenül nem túl kellemes) hanghoz jutunk.

Ha nincs kéznél hangszer alkothatunk zenét saját magunk is. Ennek lehetőségeit is érdemes messzemenőkig kihasználni. Hangunk, szájunk, testünk segítségével egész zenekart helyettesíthetünk. Ehhez alaposan meg kell ismerkedni a különböző zenei stílusokkal (bluez, spirituálé, tangó, rap…), hogy azokat bohócként újrateremthessük. Ezekbe a helyszínen születő improvizációkba adott esetben bevonhatók a gyerekek is, így nem csak figyelői, hanem aktív résztvevői lehetnek a zenei alkotó folyamatnak.

Alapvető fontosságú, hogy minden bohócdoktor rendelkezzen egy gyerekdal-repertoárral, amelyből bármikor ki tudja választani az adott helytzethez legjobban illeszkedőt. Kisebb gyerekeknek sokszor egy altatódal elég ahhoz, hogy megnyugodjanak. Hasznos, ha van a gyűjteményben egy-két nemzetiségi, idegen nyelvű dal, hiszen fekhet a kórteremben bármilyen nemzetiségű gyerek, és kinek ne esne jól, ha a saját anyanyelvét hallhatja.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: