Színész és bábos képzés

Láthatjuk, hogy bizonyos színészi alapképzettség a bohócdoktori munkában elengedhetetlen. Ennek fejlesztése a képzés során is fontos szerepet játszik. Azonban az általános színészi képzéstől eltérően itt a speciális bohóc-munka kerül előtérbe. Különböző színész-pedagógusok más-más rendszert alakítottak ki, a bohóc más-más tulajdonságaira fektetve nagyobb hangsúlyt.

Jacques Lecoq

 

Jacques Lecoq, francia színészpedagógus két éves színészképzésének egy állomásaként foglalkozik a bohóccal. A karakter kialakítását a színész személyiségének lemeztelenítésével kezdi. Az a célja, hogy az önvizsgálaton és hiányosságainak felvállalásán át mindenki eljusson a „saját bohócához”. Elmélete nagy hatással volt a későbbi bohóc-képzésre, erős alapot nyújtott sok követőjének.

Eric de Bont

 

Eric de Bont, holland bohóc-tanár. 7 éve alapította a Bont’s International Clown School-t, amelynek kurzusaira a világ minden részéről érkeznek növendékek. Ő a belső munkából indul ki. Rendszerében a karakter-formálás és bohóc-gondolkodás megszilárdulása hozza magával a külső technikák működését. A képzés során fejlesztendő kondíciókat akövetkezőkben látja: jelenlét (a színpadon és az életben), testtudat (ismerni a test határait, kényelmesen létezni benne), bohóc-gondolkodás, bohóc-témák (halál, isten, élet… – bohócszemmel), maszk.

 
 

 

Sergio Claramunt

  

Sergio Claramunt, a valenciai bohócdoktorok vezetője színészi és táncos képzése után még 8 évig tanult és dolgozott egy párizsi bohóciskolában. Ő a képzésben fordított utat jár be. Szerinte a külső technikáknak kell tökéletesen működniük, és ez hozza magával az átélést, a karakter megszületését. Mivel ő elsősorban a konkrét kórházi bohóc-munkát tartja szem előtt, fontos eleme rendszerének a kontroll. A mozdulatok és cselekvések feletti tökéletes uralom mellett is működnie kell a bohóc-karakternek.

 

Ronlin Foreman

 

Ronlin Foreman, amerikai clowntanár az artista-művészeten keresztül közelít a bohóc-képzéshez. 30 évesen ment ki Párizsba, hogy Lecoq-tól tanuljon. Még most, ötven évesen is megszállottan keresi, hogy ki is az a clown. Honnan jön? Hová tart? Mitől lesz vicces? Nem a cliché magányos, szentimentális clownja, de egy univerzális “világclown” izgatja, aki õszinte és hiteles, de logikája abszurd. Viccet mond a szakadék szélén. Folyton elbukik, de hibáiban magasztalódik fel. Sebezhetõ és mégis halhatatlan. Ő elõször improvizációs gyakorlatokon fedezteti fel a személyiség bohóc jellemvonásait, majd clownkarakterek alkotásával folytatja, melyek annál jobbak, minél távolabb esnek a színész eredeti alkatától.

 

 

Greifenstein János

 

Greifenstein János, a Piros Orr Bohócdoktorok művészeti vezetője színészi és rendezői múlt után került kapcsolatba a bohócképzéssel, Giora Seeligeren, az osztrák Rote Nasen bohócdoktorok művészeti vezetőjén keresztül. Ő elsősorban az improvizációt és a páros munkát helyezi előtérbe. Nála a különböző szituációkra adott eltérő reakciók és működési módok határolják körül a bohóc-karaktert.

Bár láthatóan mindnyájan különböző úton közelítik meg a célt, vannak olyan kihagyhatatlan lépcsőfokok, melyeket valamennyien bejárnak.

Saját belső bohóc-én

Eric de Bont szerint az első lépcsőfok a saját belső bohóc-én megtalálása. Bont ebből a szempontból Jacques Lecoq francia színészpedagógus rendszerét követi. Lecoq bohóc-felfogásánál már láthattuk, hogy a hangsúlyt arra helyezi, hogy mindenki megtalálja a „saját bohócát”, azaz ahelyett, hogy valamilyen figura bőrébe a színész, a saját magában rejlő bohócot kell felfedeznie. Ennek első lépése saját nevetségességének megkeresése, a személyes hiányosságainak felvállalása. Minél kevésbé védekezik valaki, minél kevésbé próbál meg egy szereplőt játszani, annál inkább hagyja, hogy meglepjék saját gyengeségei. A meglepetés szónak a képzésnek ebben a stádiumában különös jelentősége van. A tanár célja, hogy kibillentse a bohócot az egyensúlyából, és ezáltal olyan állapotba hozza, hogy spontán reakciói önmagát is meglepjék. Ez a folytonos egyensúlyvesztés a bohóc-működés egyik alapja.[2] A munkája során a bohócnak már önmagát kell olyan helyzetekbe hoznia, hogy kibillentse magát egyensúlyi állapotából, ezáltal fenntartsa állandó nyitott, készenléti állapotát. Ezeknél az első lépéseknél nagyon fontos, hogy a pedagógus megfigyelje, hogy a bohóc nem megy-e a szándékok elé, hogy mindig válaszra és meglepődésre kész-e.

Bohóc-gondolkodás

A bohóc látásmódjával már részletesen foglalkoztunk. De hogyan jelenik meg ez a gyakorlatban? A bohóc állandó és közvetlen kapcsolatot tart fenn a közönséggel. A nézők legkisebb reakciója is befolyásolja játékát. Eric de Bont ezt az akció-reakció kölcsönhatást a közönséggel játszott ping-ponghoz hasonlítja. A bohóc a nézők minden reakciójára nyitott. Ezek a reakciók inspirálják akcióit, és ezek során is folyamatosan fenntartja a kapcsolatot. Minden gondolatát és akcióját megosztja a közönséggel, és várja a következő reakciót, ami alapján tovább léphet.

Ennek a „ping-pong”-nak a menetét Bont így írja le:

  1. Imitáció: A bohóc mindent megfigyel, amit lát, és megpróbálja megismételni, imitálni. Ezt a legnagyobb szakértelemmel igyekszik előadni, de mivel még sohasem csinálta, belebukik.
  2. Reakció: A közönség reakcióját ellenállás nélkül befogadja, átereszti magán. A pozitív reakció (nevetés) örömmel tölti el, és akcióját fokozva megismétli. A negatív reakció (azaz ha nincs reakció) kibillenti az egyensúlyából.
    1. Egyensúlyvesztés
    2. Pánik: Kétségbeesik, mivel tanácstalan, észreveszi, hogy produkciója megbukott.
    3. Pánik megosztása: Megosztja a közönséggel a pánikot, amit átél. Ennek őszintesége meghatódást, nevetést vált ki a közönségből.
    4. Pánik fokozódása

Lecoq így ír erről (Lecoq, 45): „A bohóc az, aki ’megbukik’, aki elrontja a számát, és így a közönséget felsőbbrendűnek tünteti fel. Bukása felfedi mélyen emberi természetét, amelyen meghatódunk és nevetünk. Ámbár nem elég bármit elrontani, azt kell elrontani, amit meg tudunk csinálni. A bohóc munkája abból áll, hogy a mutatványt ’bukással” párosítja. Ha soha nem sikerül neki, akkor tragédiába váltunk át.”

Clown-technika

A clown-technikába beletartozik mindazoknak a színészi technikáknak az összessége, melyek nevetést szülő helyzetekre, komikus szituációkra épülnek. (Hogy kinél mi számít komikusnak, az több tényezőtől is függ: életkortól, társadalmi helyzettől, szociális helyzettől, intelligenciaszinttől. A humor lélektanának az elsajátítására a pszichológiai képzés során is lehetőség adódik.)

Ronlin Foreman improvizációs gyakorlatokon fedezteti fel a személyiség bohóc jellemvonásait, majd a clown-karakterekre helyezi a hangsúlyt. Ezek véleménye szerint annál jobbak, minél távolabb esnek a színész eredeti alkatától. Közben színészei kis piros orrokat öltenek, maszkokat, melyek formájukban és méretükben legjobban támogatják a kidolgozott karaktereket. A bohócorr is maszk, csak éppen a legkisebb. A legnehezebb kihívásnak azt tartja a clownban, hogy teljesen hitelesnek és õszintének kell lenni, miközben nem “embernek ember által való ábrázolása” történik és nem is a “saját hangon”, hanem a karakter hangján kell beszélni. Ráadásul a clown kiváló zenész, zsonglõr és akrobata is. Nem véletlen, hogy régen a cirkuszban kiöregedett artistákból váltak bohócok, akik rendelkeztek megfelelõ szakmai és élettapasztalattal.

Mozgás

A testtudat fejlesztését minden képzés alapvető fontosságúnak tartja. A legtöbben egyet értenek abban, hogy elsősorban a természetes mozdulatokból kell kiindulni. Ezekre építve lehet kialakítani a bohóc speciális mozgását. Lecoq a testben rejlő lehetséges mozgások felkutatására helyezi a hangsúlyt, és azoknak a gesztusoknak a technikáján dolgozik, amelyeket a színész  társadalmi léte során soha nem fejezhetett ki Bont a természetes járás megfigyeléséből indul ki. Ez mindenkinél egyéni, speciális jellegzetességeket tartalmaz. Ezek a jellemző elemek (erősen himálózó kar, kicsit kitolt has, előre nyúló fej…) fokozatosan felerősítve és eltúlozva egyéni értelmezést nyernek és kialakítják a karakter mozgás-kultúráját.

A karakterhez vezető úton a pantomim is megjelenhet a képzés folyamatában. Az izolációs technika elsajátítása hasznosítható alapot nyújt a bohóc-munkához. Később azonban fontos megérezni azt az alapvető különbséget, ami a bohóc és a pantomimes között fennáll. Míg a pantomimes mozdulataival megteremti a helyszínt és az ott jelen lévő tárgyakat, majd úgy tesz, mintha ezek ott lennének, a bohóc az adott teret és tárgyakat használja más funkcióban. Míg például egy pantomimművész mozdulataival körülrajzol egy virágot, beleszagol a levegőbe, majd a képzeletbeli csokrot átnyújtja, addig a bohóc a helyszínen talált eszközöket – partvis, infúziós-állvány… – próbálja ajándékként átnyújtani, mindent megtéve annak érdekében, hogy virágnak higgyék.

Improvizáció

Mivel a bohóc-vizitek végig improvizációra épülnek, az imrovizációs képesség fejlesztése folytonos és megkerülhetetlen feladat a képzés során. Greifenstein János megfogalmazásában az improvizáció a „stratégiák és taktikák játéka”. A stratégia az a szándék, alapirány, amelynek mentén a színész elindul. Ahhoz, hogy legyen merre elindulni, nélkülözhetetlen, hogy legyenek az improvizáló fejében standerdek, amelyekhez adott esetben hozzányúlhat. (Ahhoz, hogy egy bűvész elő tudja varázsolni cilinderéből a nyulat, kell, hogy legyen benne nyúl.) Az improvizáció során viszont már a szituáció és a nézők alakítják a taktikát. Személyiség kérdése, hogy egy színész mennyire képes letérni az általa elképzelt útról, mennyire hagyja spontán alakítani akcióit.

A bohócokat erre mindenképpen „edzeni” kell. A kórházban a gyerek az első, és a legfontosabb. Az ő kezdeményezését kell mindenek előtt figyelembe venni. Természetesen elengedhetetlen, hogy legyenek olyan standerdek, amelyeket az éppen vizitelő bohócpár mindkét tagja ismer, és bármikor előkap. De ha a gyerek mást kezdeményez, azonnal el kell ezeket dobni.

Az improvizációs képzés során nagy hangsúlyt kell kapnia a páros improvizációknak, a partnerjátéknak. A két bohóc közötti összhang és együttműködés alapvezően meghatározza a bohócdoktori vizitet. A páros improvizációk a karakterformálást is segíthetik, mert megengedik a színésznek, hogy egy másik karakterrel szemben határozza meg magát.

Minden bohóchoz illő helyzetben létrejön a bohócok közti hierarchia, amely sok szituációnak az alapja. Alapvető kérdés, hogy minden bohóc megtalálja a helyét ebben a hierarchiában, meg tudja ezt tartani, és képes legyen ebből váltani. Ennek nehézségeit és szépségeit a státusz-játékok során bárki megtapasztalhatja.[3] A vezetés átvétele is sarkallatos pont lehet a képzés ezen szakaszában. Egy magas státuszból ugyanis nem lehet átadni a vezetést. Azt csak az alacsonyabb státuszú veheti át a másiktól. A páros improvizációk tanulásához remek anyagot nyújtanak a zenei improvizációk. Ezek során a színészek a vezetést, partner alá dolgozást, egymásra figyelést és a közös alkotás örömét is megtapasztalhatják. (A zenei improvizációkkal a zenei képzésnél még bővebben foglalkozunk.)

Bábos képzés

A bábnak sok kórházi szituációban felbecsülhetetlen jelentősége lehet. Negativisztikus magatartású gyerekekhez, akik minden közeledést visszautasítanak, vagy a félő, síró és ezért megközelíthetetlen gyerekekhez sokszor csak egy bábon keresztül lehet közel kerülni. Az, hogy egy élettelen báb a szemei előtt elevenedik meg, az egy kisgyermek számára varázslat. Ráadásul a számára olyan nagy világban egyszer csak egy nála is kisebb lénnyel találkozik. Ezt a varázslatos lényt sokszor könnyebben közelebb engedi magához, mint egy bohócot. Azok a kisgyerekek is megnyerhetők és megnyugtathatók vele, akik a bohóc festett arcától esetleg megijednének. Feszültségoldó hatása van annak is, ha még a báb sem egyenesen a gyereket szólítja meg, hanem ruhájának egy részével, vagy a körülötte lévő tárgyakkal kezd foglalkozni. Ha pedig a gyereknél is van valamilyen kis báb vagy baba, neki is lehetősége van azt a kapcsolatteremtésben felhasználni. Bábján keresztül már ő is bátrabban közeledik, és a két báb között ilyenkor jó barátság és szoros kapcsolat alakulhat ki.

Fontos szerepe van annak, hogy milyen típusú bábbal játszik a bohóc. Kicsi gyerekeknél mindenképpen jó hatása lehet egy szőrös kisállatnak, amit símogathatnak, ölelgethetnek, és amihez oda lehet bújni. De legtöbbször a szülők és a nővérek is feloldhatók, ha egy puha báb megcirógatja vagy szőrével megcsiklandozza őket. Ujjbábot kis mérete miatt leginkább trükkökhöz érdemes használni. Elővarázsolódhat egy dobozból, átalakítható varázslattal. Ha nincs játéka a gyereknek, oda is ajándékozható. A nagyobbak kíváncsisága leginkább a marionett bábokkal kelthető fel. Ezek különleges mozgása sok játéklehetőségre ad alkalmat (táncolhat, helyettesítheti a másik bohócot…) Kórházi szituációban gondosan meg kell választani az alkalmat hasznélatához. Látványos lehet például olyan esetben, amikor fertőző vagy transzplantált beteggel csak üvegen keresztül lehet kapcsolatot teremteni.

Érdemes alaposan megválasztani, hogy mit ábrázoljon a báb.Legtöbbször valamilyen állat használható, de lehet besorolhatatlan „valami” is. Ilyenkor jó játéklehetőséget ad a gyerekekkel azonosíttatni, de a nővérek is bevonhatók az identitásvesztett báb kezelésébe. Kötődhet a bohóc karakteréhez is, mint állandó kísérője.

A bábnak is szüksége van egy többé-kevésbé állandó karakterre, ami alakjából is következik. Sok helyzetben segít egy rendkívül ijedős, félénk báb, akit a gyerekek nyugtathatnak meg. Így az ő félelmük elszáll. De lehet falánk, aki a buborékokon kívül is mindent meg akar enni, vagy idomítható csodaállat.

/Kárász Eszter írása/


[1]Sergio Claramunt és Eric de Bont munkáját egy két hetes külföldi kurzuson ismerhettem meg közelebbről, ahol alkalmam volt velük dolgozni. Greifenstein János művészeti vezetőként a kezdetektől bohócdoktori munkám irányítója.

[2] A „kibillenés az egyensúlyból” (out of balance) Eric de Bont kifejezése.

[3] A státusz-játékokról és az improvizációról alapos áttekintést nyújt Keith Johnstone Imro című könyve.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: