Bohóc-típusok

 Maczák Ibolya:

A BUTA AUGUSZT

„Mert engemet valósággal elképeszt az az elbánás, amiben Önök a bohócot, az artistát részesítik.

Vita helyett egy példa, Uraim! Egy konkrétum!

(…) Én egy filmen láttam egy bohócot, aki először előkelően lejátszatott egy ilyen kényes hegedűvirtuózzal egy nehéz, klasszikus dolgot, gondolom egy Brahmsot. Azután ez a bohóc elővett szintén, nem egy amatit, vagy stradiváriust, hanem egy pici gyerekhegedűt és ez a bohóc fölhúzott a kezére egy vastag kesztyűt és lejátszotta ugyanazt a Brahmsot kitűnően, mint amit a virtuóz. Grocknak hívják ezt a bohócot, Uraim. És tud ő zongorán, harmonikán és mit tudom micsodán, akadémiai professzorok előtt is vizsgázni a zenetudásnak a legbődületesebb ténykedéseiből, mégpedig úgy, hogy közben összesodort kesztyűivel dobálózik és a zongora fedele az ujjára esik, folyvást az ujjára esik és mégsem véti el a legnehezebb Beethovent.”  

Az utóbbi években örvendetesen megnövekedett a cirkuszművészettel foglalkozó, magyar nyelvű hiánypótló írások száma,[1] azonban a téma számos területe vár még feldolgozásra. Dolgozatunk tárgya a cirkuszművészet jellegzetes alakjának, az úgynevezett Dummer Augusztnak bemutatása. Dolgozatunk újdonsága, hogy alapvetően „horizontális”, semmint „vertikális” irányultságú, azaz tartalmát tekintve inkább morfológiai, mintsem kronologikus jellegű. Ezen azt értjük, hogy történeti kitekintéssel ugyan, de alapvetően a figura szerepének értelmezésére és cirkuszi viszonyrendszerére helyezzük a hangsúlyt. Ezt azért tartjuk fontosnak leszögezni, mert szakirodalmi ismereteink szerint a bohóc alakját az eddigiekben mint illusztrációt értelmezték, azaz különböző műalkotásokban mint metaforát és/vagy szimbólumot elemezték.[2] A morfológiai elemzés nézeteink szerint azért is nélkülözhetetlen az Auguszt figura jobb megértéséhez, mert – jóllehet alakja közmondásossá vált[3] – alakjának bemutatása teljes egészében hiányzik a magyar szakirodalom amúgy is gyér anyagából. Írásunkat ezért elsősorban további – alábbiakban részletezett – kutatások kiindulási alapjának szánjuk.

           „A morfológia szó a formák tudományát jelenti. A növénytanban azt a tudományágat értik, amelyik a növények alkotórészeiről, ezek egymáshoz és az egészhez való viszonyáról szerzett ismereteinket foglalja össze. Senki sem gondolt arra, hogy lehetséges ilyen fogalom és terminus: a mese morfológiája. Holott a formák vizsgálatára, a szerkezeti felépítés törvényszerűségeinek megállapítására éppúgy van mód a népmesék, a mesefolklór világában, mint a szerves képződmények esetében”[4] – fogalmazott Vlagyimir Jakovlevics Propp. Gondolatmenetét esetünkre alkalmazva úgy fogalmazhatnánk: alábbiakban a Dummer Auguszt morfológiáját kívánjuk leírni.

           A Magyar nagylexikon szócikke a cirkuszművészet négy fő műfaját különbözteti meg: „az emberi test rendkívüli ügyességét, erejét bemutató akrobatika, a különféle tárgyakkal dolgozó zsonglőrök, egyensúlyozó művészek és bűvészek tevékenysége,[5] az idomított állatok produkciói és a bohócok feszültségoldó-komikus műsorszámai.”[6]

           A bohócoknak alapvetően két típusa különböztethető meg: passage-bohócok akrobatikus csetlése-botlása, komikus okvetetlenkedése köti össze az egyes műsorszámokat. A másik típus az entrée műfajban lelhető fel: a sajátos bohócszínház szereplői önálló, műsorba iktatott jeleneteket mutatnak be, amelyeknek eredete az antik görög színjátszás és az olasz commedia dell’arte.

           A játszók két legismertebb karaktere az okos és elegáns Fehérbohóc (Whiteface) és ellentétpárja, a buta és ügyetlen Auguszt (August), akit német nyelvterületen egyenesen Dummer Augusztnak, „buta Augusztnak” hívnak. (Megnevezése olykor – a Fehérbohóc ellentéteként: Színesbohóc.[7]) Federico Fellini a következőképpen jellemzi a két bohóctípus ellentétét: „A fehér bohóc maga az elegancia, a báj, a harmónia, az intelligencia, a bölcsesség, a morális, kikezdhetetlen, vitathatatlan, szentségszerű. A fehér clown valójában a Papa, a Mama, a Tanító, a Művész, a Szép, minden, ami előírásos, fenséges és kötelező. A csillogó flitteres ruhát öltött tökéletességnek ez a megtestesülése ingerli lázadásra a pojácát. Vonzza a csillogás, de a példakép elérhetetlen. Ezért a földre veti magát, becsinál, ordít, lázad, megbotránkoztat. Az ész gőgös kultusza csap össze az ösztönnel.”[8]

           A két karaktertípus – amelyet gyakorta említenek az emberi jellem két archetípusaként – legfőbb jellemzője valóban a szélsőségesség és a két figura ellentéte, amely az előadott produkció tréfáiban, a szereplők viselkedésében és ruházatában egyaránt megmutatkozik. A Fehérbohóc öltözéke a színházi gyakorlatban valóban fehér alapú, harmonikus, szimmetrikus, összességében rendezett. Az Auguszt ruházata tarka – gyakorta a piros szín dominál benne – aszimmetrikus – gyakori eleme a jobb- és baloldali nadrágszár és/vagy ruhaujj méretének különbsége – és a lehető legrendezetlenebb; méretét tekintve is általában többszöröse a szükségesnek. A Fehérbohóc arca – természetesen – fehérre festett, inkább szomorú, mint vidám, de mindenképpen lírai, érzelmes benyomást kelt. Az Auguszt arcfestésének jellegzetes eleme a pirosra festett orr, vagy ugyancsak piros műorr, sok esetben a túlzott méretűre festett száj, a piros szín.

           A fentieken túl a cirkuszi gyakorlatban előfordul még az úgynevezett Kontra-Auguszt-figura (Contra August), akinek egyfajta mediátori szerepe van. Mivel karaktere az előbbi két szélsőséges típus elegye, sok esetben a szó szoros értelmében közvetítő a két másik figura közötti produkcióban: vitás eseteket old meg, támogatja egyik karaktert a másikkal szemben. Sok esetben a Kontra-Auguszt szerepét valamely karakterfigura (Character) alakítja: rendőrt, boltost, tanárt stb. alakító bohócfigura feljebbvalójaként, „végzeteként” jelenik meg a porondon.

           Az Augusztok több ízben a porondon zajló egyéb mutatványok kontrafiguráiként is szerepet kapnak: részint a közönséget mulattatatják így, részint a produkció nehézségét, illetve rendkívüli voltát hangsúlyozzák. Az anekdotikus hagyomány szerint maga a figura is ilyen módon alakult ki: „Az Auguszt nevet a Renz-féle cirkusz egyik bohóca tette népszerűvé. Tom Belling[9] volt a neve az első Dummer (buta) Augusztnak, akit Renz cirkuszigazgató szolgának szerződtetett. Munkáját azonban olyan ügyetlenül, annyi csétlés-botlás között végezte, hogy a közönség hangos nevetésre fakadt láttára. Az igazgató tanuja volt a jelenetnek s elcsapás helyett nagyobb fizetéssel bohócnak szerződtette az ügyetlen szolgát, aki azután számos utánzóra talált.”[10] Nem véletlen tehát, hogy Schöpflin Aladár is kifejezetten az Auguszt-figurával – és nem általánosságban a bohócfigurával – jellemezte Mark Twain munkásságát: „Úgy járni az élet dolgai körül, mint a cirkuszi Dummer Auguszt az erőművészek körül, amikor furcsa mozdulatokkal utánozza őket, ügyetlen testtel próbálgatja ügyességeiket. Komoly, okos dolgokat az abszurdumig túlozni, hogy ostobaság legyen belőlük. Olyan tükrökbe nézetni az embereket, amelyek a soványakat kövéreknek, a kövéreket soványaknak mutatják.”[11] A fentiek nyomán elgondolkodtató, hogy az Auguszt figura elsősorban viszonylataiban értelmezhető: ügyetlenebb, mint az artista, kiszolgáltatottabb, mint az istállómester, butább, mint a Fehérbohóc. A cirkuszi Auguszt-figura vizsgálatának első morfológiai tanulsága tehát a viszonylagosság.

           A bohóc – akár Fehérbohóc, akár Auguszt – gyakorta önálló (művész)névvel rendelkezik. Ennek, valamint alapvetően verbális és komikus produkciójának következményeként a közönség körében igen népszerű, önálló egyéniséggel bíró figura, aki verbális kommunikációja révén is nagy népszerűségnek örvend a nézők körében.  Szakmai megítélése azonban nem ilyen egyértelmű. H. Orlóci Edit kutatásaiból tudjuk, hogy – jóllehet a modern cirkuszművészetben sok olyan artista ismeretes, akik fiatal korukban is bohócként működtek, de előadóművészi szempontból tipikusan másodlagos műfaj, mivel jószerivel az műveli, aki az akrobatikus számok végrehajtására nem képes maradéktalanul.[12]

            A fentiekben elsősorban a Dummer Auguszt figura értelmezésére, definiálására törekedtünk – esősorban morfológiai eszközökkel. A cirkuszművészet ezen alakjának további, hasonló szempontú, részletesebb jellemzéséhez véleményünk szerint elsősorban produkciók elemzésére és rendszerezésére lenne szükség. Ennek alapját képezhetné – külföldi mintára – olyan adatbázis, amely az egyes számok rendszerezett leírását „forgatókönyvét” tartalmazza. Ezen adatbázis elsősorban a további kutatást, a clown alakjának jobb megismerését segítené produkciójának jellegzetes motívumait mutatná be – s nem utolsó sorban ellátná az archiválási és tájékoztatási feladatokat is – mind kurrens, mind retrospektív vonatkozásban. A felgyűjtött, rendszerezett anyag – anyagrész, állományrész – motívumai pedig a Propp elvei alapján készített népmesekatalógusok mintájára leírhatók, feltérképezhetők és visszakereshetők lennének.

            Miért érdekes mindez? Fontos-e a bohóctréfák rendszerezése? Több okból is. Alapvető jelentőségű művelődéstörténeti forrást jelentene az ily módon felgyűjtött anyag. A cirkuszi bohóc jobb megismerése pedig önmagunk megismerése. Fellini megfogalmazásában: „A játék tovább játszható. Antonioni Auguszt, a melankolikus, hallgatag Augusztok egyike. Picasso diadalmas, szemtelen, komplexusoktól mentes Auguszt, aki mindent tud. A végén ő kerekedik fölébe a Fehér Bohócnak. Einstein álmodozó, mesebeli Auguszt, aki sohasem szól, de az utolsó pillanatban ártatlanul előhúzza a zsebéből annak a rejtvénynek a megfejtését, amit a Fehér Bohóc rosszakaratból adott neki fel. (…) Ez a játék annyira igaz, hogy az ember egy Fehér Bohóc jelenlétében késztetést érez, hogy Augusztot játsszon, és megfordítva.”[13] Augusztok, Fehérbohócok vagyunk valamennyien.

A fentiekből adódó konklúzió: Milyenek a cirkusz(Auguszt-)kutatás lehetőségei? Határtalanok…

„Hova teszik, Uraim, ha szabad kérdenem, ezt a bohócot? Talán befogadják színésznek a Nemzeti Színházba, vagy a Vígbe? Hiszen Uraim, én esküszöm Önöknek, joggal teszem föl azt, hogy egy ilyen bohóc játszva megtanulja azt a színészi produkciót, amit Önök olyan dicsőségesnek tartanak, hogy jogot éreznek lenézni a magasából… Nos kire?… A bohócra, aki még azonfölül olyat is tud, amit Önök nem?”(Tersánszky J. Jenő)

 


[1] Így például H. Orlóci Edit, Szabad a porond: A magyar cirkuszi testnyelvjáték 1890-1914, Bp., Jószöveg, 2006.; Cirkusz és tudomány, szerk. H. Orlóci Edit, Bp., Arcanum, 2005.; H. Orlóci Edit, Cirkusznarratívák, Kritika, 1999/1, 26-28.; H. Orlóci Edit, Utazócirkuszok a 20. század elején, Győri Tanulmányok, 2002, 187-123.; Lakos Anna, Az új cirkusz felé: Színház és cirkusz kölcsönhatásainak aspektusai, Színháztudományi Szemle, 2002, 155-169.;

[2] Összefoglalóan magyarul: Szabolcsi Miklós, Clown, mint a művész önarcképe, Bp., Gondolat, 1974.

[3] „De negyvenesztendős voltam, még nem oly cinikus, mint egy fegyenc, sem oly romlott, mint egy éjszakai márkőr, de hülye sem, mint egy frakkos Dummer Auguszt.” (Krúdy Gyula: Az útitárs).

[4] Vlagyimir Jakovlevics Propp, A mese morfológiája, Bp., Gondolat, 1975, 7.

[5] Összefoglalóan: excentrikusok.

[6] Magyar nagylexikon, V, Magyar Nagylexikon Kiadó, Bp., 1997, 447.

[7] Így például: Bóna László, Felebohócok: Stan és Pan, Filmvilág, 2000/1, 45-49.

[8] Uo.

[9] 1843–1900 légtornász, talajakrobataként, zsonglőrként, bűvészként egyaránt fellépett. Későbbiekben Charlie Rivel, Chicky (Eugen Altenburger), Habakuk (), Enrico (), August Rentz, váltak híressé Augusztként.

[10] Tolnai Nagylexikona,

[11] Schöpflin Aladár, Mark Twain, Nyugat, 1910.

[12] H. Orlóci Edit, Cirkusznarratívák, Kritika, 1999/1, 27.

[13] Federico Fellini, Szabadna még egyszer a cirkuszról?, = Egyszemélyes színház: Öt önálló műsor,  Bp., Népművelési Propaganda Iroda, 1982, 192. [Jobba Gabi A Buta Auguszt című estjének szövegében.]

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: